Halottad már, hogy a céloknak SMART-oknak kell lenni?
Akkor leszel eredményes, ha jól jelölöd ki a célt. Azaz, ha specifikus (Specific), mérhető (Measurable), elérhető (Achievable), reális (Realistic) és időben meghatározott (Time bounded) célt tűzöl ki.
Ennek a módszernek a szem elött tartása mindenféle cél elérését megkönnyíti, miközben az énhatékonyság érzését adja és egyre magabiztosabbá valamint motiváltabbá tesz. Így voltam ezzel én is, amikor megkezdtem a saját rehabilitációmat.
Nemrégiben ugyanis térdműtétem volt. Az internet szerint a műtét után 2 héttel lehet és érdemes is elkezdeni a szobakerékpározást. A kötözésen is ajánlotta az orvos, hozzátéve, hogy receptet nem tud adni, majd érzem, hogy mennyit és hogyan, a lényeg, hogy csakis a fájdalomhatárig szabad csinálni. Aznap nagyon elfáradtam, de másnap rögtön felültem a biciklire és megpróbáltam tekerni. Nagy önbizalommal fogtam neki, de megdöbbenésemre a pedál csak egy kis ívet tudott fájdalom nélkül bejárni a talpam alatt. Csalódottan poroszkáltam le a bicikliről. Túl nagy falat ez még nekem, gondoltam szomorúan!
Zavart ez a gondolat, hiszen én nem szoktam semmit sem feladni! Lássuk csak, mit is szeretnék elérni? Szeretnék szobabiciklizni. Ez konkrét célnak tűnt, de a gyakorlatból látszott, hogy ez most így nem elérhető. Ráadásul nem is volt reális, hogy felülök és tekerek. Pontosan meg kell határoznom, hogy ma, aztán holnap és azután mit szeretnék elérni. Igen! A nagy célt fel kell bontanom kis célokra, melyeknek az elérése nap mint nap lehetséges! Úgy, hogy kontollálni tudjam a teljesítményt, a haladást.
Így tehát minden napra egy nemcsak reális és elérhető, hanem mérhető célt tűztem ki. Magam elé képzeltem a pedál ívét, a kört, amit bejár a talpam és minden napra azt tűztem ki célul, hogy egy kicsit nagyobb ívet legyek képes leírni a lábammal. 5-6 napban határoztam meg a célom elérését. Egy óra számlapját magam elé képzelve az első nap még csak a 3 és 7 számok közötti körív ment, aztán 3-8, szélesedett az ív. Ahogy haladtam és láttam a mérhető javulást egyre motiváltabb és magabiztosabb lettem.
Az 5.nap után egyszer csak fájdalom nélkül fordult át a pedál a talpam alatt és írta le a teljes kört! Csodálatos érzés volt, hogy lám-lám elértem a célt, képes voltam rá!
Másnap örömmel ültem a nyeregbe, de azért óvatosan kezdtem el tekerni a pedált. Egyszer csak éles fájdalom nyilalt a térdembe. „Visszaestem!?” hasított belém a gondolat. Ilyenkor mindannyian hajlamosak vagyunk megkérdőjelezni az elért eredményt.
Sokszor van ez így akkor is, amikor valamilyen változási folyamatban vagyunk. Már azt gondoljuk, hogy elértük a kívánt változást, a kívánt célt, majd egyszer csak a régi szokás, beidegződés előtör és eltérünk a céltól. Fontos, hogy ilyenkor ne csüggedjünk el, hanem gyakoroljunk tovább. Ha egyszer képesek voltunk valamire akkor másodszorra is azok leszünk. Minél többet gyakorolunk valamit, annál jobban beépül a lényünkbe, mindennapjainkba és egyszer csak valóban a részünkké válik.
Szeretettel fordultam magam felé és megengedtem magamnak és a térdemnek egy kis pihenést. Azt gondoltam: „Nemsokára újrapróbálom és biztosan újra sikerülni fog! Mert ha nem adom fel akkor előbb-utóbb elérem a célom!” Így is lett. Azóta vidáman tekerem a pedált és mosolygok magamban, amikor az első napra és a csalódásomra gondolok.