Előző cikkemben az online jelenlét veszélyeiről írtam. A túlzott online jelenlét és a közösségi média negatív befolyásoló hatásai mellett fontos arról is beszélni, hogy mi mit tehetünk azért, hogy ne az online illúziók befolyásolják életünket, hanem jobban megéljük a mindennapokat és ezáltal boldogabbak és elégedettebbek lehessünk.
Nyaralás, koncert, kirándulás, családi összejövetel. Szinte bárhol járunk, az emberek többsége a telefonját emeli a magasba, hogy rögzítse a pillanatot. Fotó, videó, poszt – mert ha nincs fent a közösségi médiában vagy a fotókönyvtárunkban, mintha meg sem történt volna. Ilyenkor lemaradunk a pillanat valódi varázsáról. A „megörökítés” paradoxona, hogy minél jobban igyekszünk megállítani az időt a képeken, annál kevésbé vagyunk jelen benne. Figyelmünk megoszlik: részben a fényképezésre, a pózolásra, a megfelelő beállításra koncentrálunk, és közben elsiklik mellettünk az élmény valódi lényege. Később sokszor jobban emlékszünk a fotóra, mint arra, mit éreztünk a pillanatban.
De miért lettünk ennyire élménymegosztó társadalom? Előző két cikkemben érintettem ezt a témát, a közösségi média nyomása miatt. Megszoktuk, hogy a lájkok száma egyfajta visszajelzés: értékes volt-e, amit átéltünk. Nem elég számunkra a saját öröm, kell a külső elismerés is. Így azonban könnyen abba a csapdába esünk, hogy az élményeinket már nem magunkért, hanem másokért gyűjtjük.
Pedig a legmaradandóbb emlékeket nem a képek őrzik. Ha visszagondolunk gyerekkori nyaralásainkra, nem a fotóalbum jut először eszünkbe, hanem a hangulat: az eső utáni levegő illata, nevetésünk csengése a vízparton, egy kedves mondat, vagy a naplemente fénye. Ezeket nem lehet megszerkeszteni, filterezni– ezek bennünk élnek és belőlünk fakadnak.
A kérdés tehát az, hogyan tudunk visszatérni önmagunkhoz, a jelen pillanathoz? Mit tudunk tenni azért, hogy valóban maradandó, örömteli pillanatokat éljünk át, boldogságunkat és elégedettségünket növelni tudjuk?
Egy élmény során döntsük el, hogy azt valóban élvezni szeretnénk vagy inkább megörökíteni és esetleg posztolni? Kezdjük mindjárt a legegyszerűbb napi tevékenységeinkkel, amilyen az evés, ivás. Koncentráljunk az ételre vagy az italra, amit szeretnénk elfogyasztani. Élvezzük az étel ízét, illatát vagy akár azt is, ahogyan kinéz. Szenteljünk néhány percet az élménynek, ahogy például elfogyasztjuk kedvenc kávénkat vagy teánkat! Ugyanez vonatkoztatható egy sor más cselekvésünkre is, amit nap, mint nap megteszünk. Élvezhetjük a tusolás során a víz selymes érintését vagy a tusfürdőnk illatát, arcunk érintését a napi arcrutinunk során, séta közben lábunk lendületét és a fák illatát vagy egy simogatás melegét stb. Vegyük igénybe minden érzékszervünket, mert a látás, szaglás, ízlelés, érintés és szaglás tudatos figyelésével felerősíthetjük pozitív élményeinket. Időzzünk el a pillanatban és élvezzük ki azt! Minél erősebben figyelünk annál intenzívebb lesz az élmény. A finom ízek, illatok, egy szép látvány, a kellemes mozdulatok, érintések érzése elraktározik bennünk és később előhozzák az ismerős és számunkra kedves érzéseket és magát az élményt.
Az élmény alatt gondoljunk arra, amit átélünk, mint például: „Most boldog vagyok”, Nagyon hálás vagyok, hogy ezt láthatom, megélhetem, érezhetem.”
Ha megfogalmazzuk magunkban a pozitív érzést, amit éppen átélünk akkor ez a belső tudatosság fokozza az örömérzetet, mert a tudatunk rögzíti, hogy valóban élvezzük a pillanatot. Tudatosan adjunk magunknak ilyen élményeket, tegyünk olyan dolgokat, amik örömöt szereznek! Főzzünk, kertészkedjünk, legyünk barátainkkal, sportoljunk, mélyedjünk el egy könyvben! Mindenkinek más lehet az, ami örömöt szerezhet. Nem kell megosztani, posztolni, éppen elég, ha átéljük és elismerjük magunkban. Mindez növelni fogja elégedettség érzetünket és boldogság érzetünket.
A következő áttekinthető ábrán egyszerűen nyomon követhető egy rövid mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlat, melynek elsajátítása segít kapcsolódni a jelen pillanathoz és ezáltal segít a pozitív élmények felerősítésében és a boldogságérzet erősítésében.
Sok oka lehet annak, ha nem vagyunk jelen a pillanatban. Úgy gondolhatjuk, hogy időt spórolunk, hiszen képesek vagyunk egyszerre több dolgot is csinálni. Az is lehet, hogy eltávolítjuk magunkat a pillanatból, mert éppen más gondolatot ítélünk fontosabbnak esetleg épp azzal mulasztjuk el a pillanat varázsát, hogy annyira meg akarjuk örökíteni és a fotózás, videózás elvonja a figyelmünket, érzékszerveinket és észlelésünket.
A „nemjelenlétre” könnyű rászokni, hiszen evolúciósan volt szerepe és jutalma. Ha viszont életünk nagy részében nem vagyunk jelen, akkor nagyon sok valódi élményről mondunk le és sok örömteli pillanatot szalasztunk el. Kevésbé fogjuk így boldognak és elégedettnek érezni magunkat.
Fotó: Getty Images
Ez az írásom elsőként a Budaörsi Naplóban jelent meg
