Bizony nehéz erre rövid és egyértelmű választ adni. Az internet korunk hatalmas információs bázisa, ez vitathatatlan. Közösségi hálók, weboldalak, blogok ontják az információkat A netről mindenről értesülhetünk: a barátunk hétvégéjétől kezdve a nagyvilágról szóló hírekig. Emellett az internet univerzális és mindent megold. Reggel az időjárás applikáció segít az öltözékünk kiválasztásában, a Spotify használatával hallgathatjuk útközben kedvenc zenénket, elektronikusan neten vehetünk színház-, mozijegyet, buszjegyet vagy applikációnk segítségével rendelhetünk taxit. Menetközben bankolhatunk, otthonról online dolgozhatunk és vehetünk részt a meetingeken. Jóga/torna applikációk segítségével edzhetjük a testüket, a különböző ételfutár oldalakon rendelhetünk ebédet, sőt van aki a napi bevásárlást vagy a ruhavásárlást is itt intézi.
Összességében elmondhatjuk, hogy az internet napunk minden pillanatát átszövi és sok hasznos oldala van. A lehetőségek mellett viszont megjelennek a kockázatok vagy hátrányok is, főleg a fiatalokra nézve. Nagy az esélye, hogy gyermekeink elmerülnek ebben a virtuális világban és nem veszik észre, hogy miből maradnak ki. A valós életből. Kimaradnak a természet nyugalmából, mert séta helyett virtuális sétát tesznek. Kimaradnak a valós társas kapcsolatok adta élményekből, hiszen a különböző applikációk használatával észrevétlenül limitálódnak a társas interakcióik.
Amikor mi, gyerekek, fiatalok voltunk, rengeteg társas interakciót éltünk át: elmentünk a boltba, együtt fagyiztunk, csoportokba verődve vitattuk meg az élet nagy kérdéseit, bringáztunk, fociztunk esténként… Megtanultuk, hogyan zajlik egy beszélgetés, hogyan figyeljünk a másikra, hogyan tartsuk fenn a beszélgetés fonalát, hogyan vegyük észre, hogy a másik már menne vagy éppen megérintette valami, amit mondtunk. Észrevettük, ha a másik fél hangja megváltozott, beszéde felgyorsult vagy lelassult, mimikája megváltozott.
Az internet világában túlzottan elmerülők életéből a társas interakciók megélésének és feldolgozásának hiánya miatt kimaradnak bizonyos tanulási folyamatok és így az ezzel megszerezhető társas helyzetek kezelésének kompetencia fejlődése is. Ezek aztán majd ahhoz vezethetnek, hogy nehezen néznek szembe saját érzelmeikkel, nem tudják értelmezni a környezetükből érkező jeleket, nehezen viselik az egyedüllétet, nem önazonosak, önbizalmuk csak látszólagos, nem tudják kezelni a szorongásukat ill. türelmetlenekké válhatnak. Az információ kódolása és dekódolása ezen fiatalok számára egyre nehezebbé válik. Ezzel párhuzamosan csökkenhet szókincsük, szóhasználatuk, az idegen eredetű szavak ismerete és sokszor az alapműveltségük is. A lexikális tudás értéktelenné válik, hiszen az interneten végül is bármi hozzáférhető.
Az offline körülmények online felváltásával a személyközi kommunikációs készségek fejlődésének lehetősége erősen beszűkült, de emellett további károkat okoz a technika miatti felgyorsulás, a multitasking létezés. A mai fiataloknak nem adatik meg az idő, hogy érzelmeiket, vágyaikat lassan, baráti, szülői beszélgetések folyamán feldolgozzák és szépen felnőtté érjenek.
A digitális világ mottója, miszerint „légy gyors, légy a legjobb, légy sikeres” nem támogatja a magukra találást. Az Y és Z generáció azonnali érzelmi szükséglet kielégítése és a gyorsaság élményének folyamatos megélése segít számunkra megérteni a generáció türelmetlenségét.
A közösségi oldalakon való önprezentáció lehetősége ugyan nagyszerű dolog, de nem jó, hogy a közösségi oldalak én torzulásokra adnak lehetőséget. Tari Annamária szerint veszélyes szakadék alakulhat ki az idealizált énkép és a valódi (real self) én között. A közösségi oldalakon megjelenő idealisztikus énképpel emelkedik az önbecsülés akkor is, ha mögötte nincs teljesítmény. Az Y és Z generációban gyakorta előfordul, hogy a fiatalok határtalan önbecsülést, önbizalmat mutatnak, de amikor a tettek mezejére kell lépni akkor kiderül, hogy tudásuk, hozzáértésük elmarad az elvárttól. „Az a felfújt énkép, amely kialakul bennük a kielégületlen jogosultság miatt, komoly frusztrációhoz vezet”. Főleg a nárcisztikus hajlamú, illetve az introvertált, nem túl népszerű felhasználók igyekeznek pozitívabb képet adni magukról. Mivel az online térben idealisztikus éneket, sorsokat látnak nap mint nap a fiatalok, könnyen kialakulhat bennük a boldogtalanság és elégedetlenség érzete is. Mindenkit pozitívabban látnak, mint az a valóságban van, így mások életének fürkészése csökkenti a szubjektív jóllétet. A szomszéd kertje mindig zöldebb érzése hosszú távon akár depresszióhoz is vezethet.
Ugyanakkor az eredendően alacsony önbecsüléssel rendelkezők számára sem könnyíti meg az online tér a létezést. Míg az offline térben jobban működik az empátia, az online tér elég rideg tud lenni. Mindazonáltal az alacsony önértékelés általában mégis erősebb online jelenlétre ösztönöz, ebben a közegben úgymond könnyebb bátrabbá válni, szerepelni, posztolni. Sokszor előfordul a dezinhibíció miatt – az arctalan chatalelések során – hogy olyan kommunikációt is megengednek maguknak az internetezők, amit egyébként nem vállalnának fel.
Még az egészséges lelkületű fiatalokat is hat a közösségi háló a lemaradástól való félelem miatt. Úgy érzik a gyerekek, hogy ha nem tudják mi történik a többiekkel akkor lemaradhatnak dolgokról. Ilyenkor egy szülői beszélgetés sokat segíthet.
A túl sok online eltöltött idő a fiatalok párkapcsolati szférájára sincs jó hatással. A már említett személyközi kommunikációs készségek fejletlensége megnehezíti a konfliktusok kezelését és az alkalmazkodást. Alacsony szinten marad az empátiás készség és a veszteségkezelési készség is. Egy kapcsolat lezárását megnehezíti a digitális technika, mert lehetőséget kínál rá, hogy az exet továbbra is szem elött tartsuk. Sok fiatal a szakítás után is figyeli volt partnere életét a Facebookon vagy az Instagramon, ami megnehezíti a leválást. A veszteség elfogadása és az egyedüllét megélése olyan készség, amit meg kell tanulni kezelni, hiszen az élet más területein is fontosak.
Az online jelenlét sajnos már kora gyermekkorban elkezdődik. Sok szülő a nyugalmát biztosítja azzal, hogy kisgyermeke kezébe érintőképernyős játékot ad. Nem is sejtik, hogy milyen káros folyamat veheti ezzel kezdetét, mennyivel többet tehetne a gyermekéért, ha mesét olvasna, beszélgetne vagy sétálna vele. Természetesen vannak gyermekkorban is oktató, fejlesztő játékok, melyek felügyelettel hasznosak tudnak lenni. Sajnos a szülők többsége magára hagyja gyermekét az internet elött, így fordulhat elő, hogy idősebb gyermekek az animációk között kéretlen horrorszerű vagy szexuális tartalom nézőivé válnak. A mese híján felnövő gyerekek képzelőereje is visszamarad, gondolkodási készségük csökkenhet. A szülői iránymutatás hiányában a gyerekek nem tudják majd felelősségteljesen, a kockázatokat elkerülve használni az internetet. Kis-tini korukra behálózza őket a közösségi oldalak felszínes világa.
Az online térben töltött időnek már napjainkban is kézzel fogható negatív hatásai vannak a gyermekek és fiatalkorúak személyiség alakulására, viselkedésére és csak találgatni tudjuk, hogy mi lesz 10-20 év múlva.
Sokaknál internet függőség alakul ki. Susan Greenfield angol tudós állítása szerint már több támpont is van, ami azt bizonyítja, hogy a digitális világ, mint környezeti hatás megváltoztatja agyunkat. A már tapasztalható viselkedésbeli és személyiségbeli változások várhatóan struktúrális változások formájában jelennek majd meg. Internetfüggő serdülőknél már mutattak ki mikrostrukturális rendellenességeket. Tanulmányok igazolják, hogy negatív irányban változott az erőszak, figyelemkiesés és a függőség a gyermekek körében. Szintén számok bizonyítják, hogy autista spektrumzavaros embertársaink száma egyre nő.
Pszichológiai vizsgálatok alapján az tűnik az egyedüli megoldásnak, ha az internetezés gyermek-, és fiatalkorban a szülővel közösen történik. Kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a honlapok tiltása vagy időkorlát bevezetése az internethasználatban nem célravezető módszer. Nekünk, a felnőtteknek, szülőknek jutott az a felelősség, hogy felkészítsük gyermekeinket az internet világára és megtanítsuk azt okosan használni.
Ez az írásom először a Budaörsi Naplóban jelent meg.
Fotó: Artem Podrez Pexels
Life coaching területen lenne szükséges támogatásra? Kattints IDE.
